Young Stork: „Minden szavamért kiállok”
Egy év kihagyás, és mentális összeomlások után tért vissza egy ütos videóklippel Young Stork. A VALENTINO/ PTSD dalban a rádöbbenés, és a szakítás utáni düh kap helyet. A dal nyelvezete igen kemény, de ha végig olvasod Stork írását arról, hogyan került ebbe a helyzetbe, érteni fogod mit akar vele mondani.
Kereken egy évet hagytam ki zenélést tekintve. Ami így visszagondolva, a leheto leghasznosabb periódusa volt az életemnek ilyen tekintetben. Beleestem abba a hibába, amibe sokan mások, hogy már nem kísérleteztem, nem próbálgattam új dolgokat, csak az általam jónak gondolt szabványokat követtem. Pedig ez messze áll az én személyiségemtol. Szeretem a hibákat, szeretem elkövetni azokat, ezáltal még többrétuvé válva, még több tapasztalatra szert téve, még több nem járható utat megjelölve. Elérni azokhoz az új, formabontó cuccokhoz, amit eloször leszólnak, kétségbe vonnak, majd megszoknak, megszeretnek és újra formálva tovább visznek. Ennek a kihagyásnak és a közösségi oldalakról visszavonulásnak az oka a nem rég lezárult párkapcsolatom volt, de ennyire ne rohanjunk elore a sztoriban.
Young Stork – VALENTINO/PTSD (INTRO)
2021. december 7.-én ugyanúgy keltem fel reggel, mint elotte máskor, semmi különöset nem éreztem. Stúdióba indultam Érdre, hogy felvegyünk egy számot. Ugyanaz volt a forgatókönyv, mint elotte, nem aludtam egy órát se, szokásomhoz huen. A metrón ugyanaz a pánikroham, mint eddig mindig, de ezúttal nem tudtam elvonatkoztatni tole, nem tudtam ledominálni a tudással ezeket az eros érzelmeket. Hagytam, hogy térdre kényszerítsen és hagytam, hogy teljesen szétessen a tudatom. Annyira erosen kezdtem el disszociálni (testtol elrugaszkodott érzés, mintha harmadik szögbol, külso szemléloje lennél csak a saját életednek), hogy kénytelen voltam leszállni a tömegközlekedési eszközrol. Úgy éreztem, hogy a saját tarkómon ülök és onnan nézem magam. Ilyen régi halszemobjektív flashben meglott videoklip stílusban láttam a történéseket. Mintha csak egy szimuláció lenne a valóság, ahol egyre jobban esik szét a textúrája a pályának és egyre jobban buggol a “karakter”-em. Mintha csak egy illúzió lenne az, amit látok, egy eroteljesebb álom, amirol nem tudod elmondani, hogy igazi-e vagy sem. Egyre jobban forgattam bele magam ebbe az élménybe, oszintén nem tudom, hogy hogy tudtam hazasétálni. Azt éreztem, hogy kontrollt fogok veszteni, hogy a tudatom teljesen elhagyja a testemet. Mintha a testem egy fékezhetetlen autó lenne, ami az én akaratomon kívül száguldozik egy autópályán, szembe a forgalommal és én csak a hátsóütésen kapaszkodom. Pedig eddig én vezettem. Ahogy hazaértem, a lakásom, a szomszédok, amiket és akiket már hosszú évek óta ismerek, idegennek hatottak. Tudtam, hogy már láttam oket, de mégis szürreális/természetellenes élménynek hatott a jelenlétük. Mintha egy köd szeru burok lebegett volna az agyam körül, amitol nem tudom teljesen megérinteni a valóságot. Látom, de nem vagyok a részese. Nem élményszeru, hanem mintha csak egy régi emlék lenne, de nem az én emlékeim. Késobbiekben ezt olyan szintre járattam, hogy a saját beimagnált emlékeimtol is megijedtem. Láttam magam elott egy régi emlékem és ahogy “rebootolt” az agyam megijedtem, hogy miért nem ott vagyok, és hogy kerültem ide?
Visszatérve erre a decemberi napra. Reménykedtem, hogy az lesz, mint a régi, átmulatott, erosen túltolt éjszakák után, hogy egy kiadós alvás segít és minden olyan lesz, mintha mi sem történt volna. Három napon keresztül aludtam, de még mindig ugyanazt éreztem. Nem mertem lemászni a galériámról, mert beszukült a világ arra a kis helyre. Nem segített a helyzeten az sem, hogy ekkor már tudtam, hogy a barátnom kihasznál, felhasznál és csak érdekbol van mellettem. Annyira jól játszotta a karakterét, hogy még az én tupontos megérzéseim is képes volt elködösíteni. Teltek így a hónapok, minden szokásomtól megfosztott, régi barátságokat zártam le, hogy több figyelmet szentelhessek rá és hogy ne mindenért azt a grimaszt kapjam. Az a fajta virág vagyok, ami csak addig tartja nyitva a szirmait míg kapja folyamatosan a fényforrást. Ahogy lekapcsolják a lámpát, visszazárkózik. Míg o elérte, hogy semmi és senki másra ne koncentráljak, addig párhuzamosan egyre kevesebbet foglalkozott velem. Napokig hagyott a csendben, napokig hagyott egyedül a saját gondolataimmal, aminek hatására még erosebbek lettek a szorongás és pánik élményeim. Éreztem, hogy ez az általa rég megismert és titkolt fiú miatt van, de nem akartam realizálni.
Február 16.-án kerestem fel Tóth Horváth Gábor pszichológus barátomat. Alsóhangon 10 éve ismerem, az o segítségével elkezdtem visszaszokni a kintléthez, bár nem fogtam fel a történéseket és robotpilótában volt az agyam, de bátorkodtam csinálni dolgokat. Ekkor erosödött meg a kapcsolatom a szomszédjaimmal, Vivivel, Lacival és Fannival, illetve rengeteget segített Link Geri barátom és zenészkollegám, Falkon is. Itt azt éreztem, hogy „Oké, kint vagyok, de még is hogy kellene éreznem magamat?” Álomszeru még mindig minden, lesz ez valaha jobb? Vagy örökre ilyen maradok? Már nem is emlékszem milyen amikor minden “normális”, kiszámítható ritmusra alapuló, önfeledt, nem gondolkozol csak cselekszel és közben meg is éled a pillanatot. Mindfullness élmény. Egyre rosszabb és nyilvánvalóbb lett számomra mit tesz a barátnom, és minél inkább tagadta, annál több lett a kérdés. Augusztus környékén estem vissza még erosebben. Szakítani akartam vele, de könyörgött, hogy ne tegyem. Mára már világos, hogy ez azért volt, mert a „B” opcióját itt még nem érezte erosnek, kellett neki egy sziget, ahonnan kievezve felmérheti az új terepet, mielott lépne. Egyre igénytelenebb lettem a személyiségemre, egyre jobban zárkóztam el mindenkitol és innentol kezdve még a lakásból is alig jártam ki. Minden munkámat itthonról végeztem, ahogy minden mást is. Elérkezett ismételten a december. December 15., amikorra már úgy érezte, hogy végre eleget élosködött és tovább áll, ekkor már a másik srác is be volt biztosítva és csak várta az alkalmat, hogy léphessen. A leheto legpatkánybab módon távozott, itt hagyva engem az általa kreált, átmeneti mentális panaszokkal, mély gödörben. Még napokig szépített nekem. Egy hét volt mire felfogtam, hogy mi történt. Vártam rá, hogy majd visszatér, küzdöttem érte még ebben a helyzetben is. Kint ültem egész nap a gangon várva, hogy hátha meglátom a lépcsofordulóban, hogy hazajön és az egész csak egy vicc. De nem jött többet.
Barátaimmal és a Nortyx csapatával kiépítettünk itthonra egy stúdiót. Ettol a pillanattól küzdöttem magammal és 24/7 zenéltem. Az eros szorongás okozta testi tüneteket a zenéléssel tereltem elviselheto formába. Egyre több barátom bukkant fel, egyre több szeretetet kaptam, egyre több pénz állt a házhoz és egyre jobb zenéket kezdtem el csinálni. Olyanokat, amikre évek múlva is azt fogom mondani, hogy ez kemény. Az album címét a kedvenc parfümöm neve ihlette. Klasszikus romantikus flash vagyok és úgy érzem, hogy végre férfivá válok. Nem akarok már senkire sem hasonlítani, nem akarok másokhoz tartozni. Elértem, hogy olyan legyen a gravitációm, ami másokat szippant be. Minden szavamért kiállok, nem tántoríthat el most már senki attól, amit akarok. És amit akarok az az, hogy újra rendben legyen az életem, hogy a barátaim mindig minden körülmények között számíthassanak rám, hogy meghálálhassam a sikereimmel ezt a rengeteget idot, energiát, áldozatot, pénzt és figyelmet, amit rám szenteltek az elmúlt 3 hónapban. Az albumon lévo számok a szakítás utáni gyászidoszak klasszikus, már-már klisés szegmenseit dolgozzák fel, mint a düh, a regresszió, hárítás, beletörodés, elengedés a lázadás és minden, ami ezzel jár, viszont az én „izéjeimmel” tálalva azt. A Valentino/PTSD a hárítást és a lázadozást tükrözi. Nem tudom elfogadni a történteket, az Ego-m nem képes elfogadni azt, hogy egy hallgatómra lettem cserélve, nem képes elfogadni az árulást és jellemtelenséget.
Minden tudnivaló a Young Stork-ról
Young Stork interjú
OFM x Young Stork interjú
Young Stork élete és karrierje
Hamarosan!
Young Stork videók és klippek
YOUNG STORK x JOSEPH CARTIER – TOTODILE 3
Young Stork – Panic Attack (ICEAGE)
Young Stork diszkográfia
- 2021: Young Stork – ICEAGE (EP)