Vízipipa | Shisha

A vízipipát állítólag a pigmeusok Afrikában már jóval Kolumbusz előtt használták. Többféle anyagból készítették, a legelterjedtebb a kókuszdióból készült változat volt, melyre neve is utal: nargilé (narghilea), mely perzsa és hindi nyelveken a kókuszdió száraz héját jelenti. Afrikában, Kis Ázsiában, Indiában elterjedt. Az arab világban jelenleg is rendkívül népszerű ez a fajta dohányzási forma, míg Európában és az USA-ban is egyre jobban terjed ez a szokás.
A vízipipa többféle anyagból készülhet. Ez függ attól, hogy mikor, hol, ki által készült. Az első narghile-ek növényi anyagokból készültek, melyek nem voltak elég tartósak. Ezután kezdtek elterjedni a fém testű vízipipák. Ilyenkor számos tiszta, csak fémből készült pipát készítettek. Ezek anyaga sárgaréz volt, manapság inkább rozsdamentes acél az alapanyag. Az üveg elterjedésekor kezdték a tartályt lecserélni és ezután már szépen festett, díszített üvegeket használtak a vízipipa tartályának. A díszítések lehettek a fémbe karcolva, ráfestve, faragott fa díszek, szövet és manapság műanyag díszítések.
Alul lábakon vagy állványon nyugvó öblös, gömbölyű üvegedény. Ez a víztartály. A tartályban 2–3 cm mélyre belógó cső a testhez van erősítve. A test felső végén, gumi tömítéses zárással található a kerámia vagy más néven dohánytölcsér. Ez lehet fémből, agyagból, sőt manapság már készítenek üvegből is. Alatta jókora karima, aminek a neve tálca. Feladata az esetleg lehulló hamut, parazsat felfogni. Maga a füst a szánkhoz egy hosszú, általában ruganyos csövön keresztül jut el. Ez régebben szövetből, bőrből, növényi anyagból készült. Manapság műanyag, gumi és fém kombinációját használják.

Elkészítésének hallatlanul sokféle változata van, a kézműves szuvenír típusútól a kövekkel díszített, alkalmasint csodás szépségű, nagyszerűen díszített darabokig.
Működési elve egyszerű. Amikor beleszívnak a pipába, a tartályban a víz feletti légnyomás csökken. Mivel ez egy mindkét végén nyitott rendszert képez (és egyik végénél szívják), így a másik végén kell beáramlania a levegőnek. Ez a rész pedig a kerámia, dohánytartó tölcsér. Ennek a tetején van az izzó szén. A szén felforrósítja a levegőt, ami ezután érintkezik a dohánnyal. A dohány felhevül, és elkezd izzani. Mivel nedves (cukros, mézes, glicerines vagy aromás melaszba van áztatva), ezért elkezd füstölni, de nem ég el. Ezt követően a füst a fém testen áthalad, ahol lehűl és tisztulni kezd. A víztartályban lévő (vízbe lógó) csövön át a füst a vízzel érintkezve a tartály levegős részébe kerül. Itt tovább, hűl és nagyrészt itt tisztul meg a füst. Ezután kerül füst a hosszú szívócsőn keresztül a szájon át a tüdőbe. Minél magasabb a vízipipa, annál hosszabb a füst útja, ezáltal még több károsanyag rakódik le az útja során.

Mind a(z) 4 találat megjelenítése