Dörgés ⚡Viharsarok Blues II. Premier

Dörgés legújabb dala Viharsarok Blues II. néven látott napvilágot.

Maga a dal igazából egy sötét hangulatot hivatott visszaadni, amikor a f*szod ki van mindennel és az egész világra köpnél. A zenei alapért pedig KBSZ Beats volt a felelős aki ismét egy f*sza alapot hozott össze Dörgésnek.

Igazából hajtasz nap mint nap, nyomod a melód, de néha nem látod már értelmét ennek az egész szarnak, hogy mit miért is teszel, csak teszed mert tenned kell, és haladni kell az életben előre.

Ezt az érzést hivatott Dörgés legújabb dala visszaadni amit egyébként egészen jól vissza is tudott adni.

Egyszóval keleti elborulás Dörgés módra, vagyis itt a Viharsarok Blues második része.

Csekkoljátok és pörgessétek!

⚡ Dörgés – Viharsarok Blues II. [Hűvös Utak] PROD. BY KBSZ BEATS

Korábbi Dörgés hírek

Hirdetés

2019.03. – Dörgés ⚡ TelepWestern – Premier

Egyedi hangzásra szomjazol? Akkor jó helyen vagy!

Sárrét eldugott lakótelepén kojtorog az új nedű! Vagyis bemutatkozik a stílus képviselője Dörgés.

Az MC aki Békés-megye egyik lakótelepéről származik, megmutatja nektek hogy is kell ezt jól nyomni!

A hangok azt súgják, hogy az öregsuli dallamvilágát kedvelők nem maradnak jó zene nélkül, ha figyelmesen Kelet felé fülelnek.

Kövessétek a viharsarok egyik király MC-jét aki Dörgés néven löki nektek a vakert.

Dörgés – TelepWestern ⚡ (QUICK SHOT VIDEO)

Dörgés élete és karrierje

Hirdetés

Dörgés: „Ha akarsz valaki lenni, légy önmagad”.

Yo, Ez DÉLKELET MO, a Viharsarok blues bölcsője, SÁRRÉT, SINCE 1989. Rónamagyar betyár nevem DÖRGÉS, és ez itt alább a történetem. Betekintést enged a múltba, őszintén mesélek arról, amik befolyásolták életem és személyiségem alakulását. Kövess egészen a kezdetektől napjainkig, ismerd meg miként kerültem ma a látótérbe, mi vonzott ide, sodort és motivált. Erre a rögös útra világítok most rá. Vágjunk hát bele!

Dörgés élete

Az Én sztorim ’97-ben indult a Hip Hoppal. A rekamién imitáltam Queen-től a Show Must Go On-t árnyékmájkkal, Superman-köpenyes pizsamában. Jah… Tekintsünk pár mondat erejéig egy kicsit visszább.
Mióta az eszemet tudom, jelen volt a Zene az otthonunkban. Szerencsésnek érzem magam, mert az első emlékeim közé olyan videoklipek égtek be, mint az R.E.M. – Losing My Religion vagy a Nirvana – Smells Like Teen Spirit. Olyan tisztán él bennem a kép, hogy még az illatát is érzem a 90-es éveknek!
Fater sem a mulatósért rajongott, már fiatalon a Pink Floyd volt a kedvence, így mire én megszülettem, hallhattam kazettáról és bakelitről is. Lemezen azokban az időkben nem volt könnyű beszerezni vidéken, mint azt mesélte később, de ment érte, ami jól szemlélteti, hogy mit jelentett számára a Zene. Cseh Tamás albumok is pörögtek javával. Talán tőle volt a legtöbb lemeze, és ezek a kincsek hál’ Istennek mindmáig megvannak!
Azért tartom ezt fontosnak elmondani, mielőtt felveszem a szálat, mert érzem, hogy mindez nagy befolyással volt a világomra. Az, hogy ilyen zeneművek különös hangulata ölelt, nap mint nap, ha még nem is értettem mit jelentenek, döntőerejük volt a későbbiekben.

Dörgés zenei fejlődése

Nos, vágjunk bele! Ott vagyok én, csupán 8 évesen. Ezen én is meglepődtem most egyébként, mert mindig 10-re tettem, pontosan sose tudtam. Nem követtem az elején, de most nem akartam találgatni, szóval megkérdeztem tesómat, mert egy ismerőse hozta be a házba a Hip Hop-ot, és mint az kiderült, ők 97-ben találkoztak.
Addig egész jól megvoltam egyébként úgy aktuálisba a Queen meg a Hupikék Törpikék kazikkal.
Volt egy nagy stereo nővérem szobájában, és azon a napon valami olyat hallottam, amit azelőtt soha. A csukott ajtón át hallgattam, de alig vártam, hogy lelépjenek és bemenjek a tiltott zónába, hogy hallgathassam. Így is tettem már aznap! Azután már csak azt akartam hallgatni. Nem emlékszem mi tetszett meg benne konkrétan, de rabul ejtett. Talán B-Real hangja. Vagy az a furcsa flow, amihez foghatót előtte még soha nem hallottam. Vagy DJ Muggs és RZA kiválósága. Ez volt a Cypress hill III. Templess of Boom. Az első kazi. BAMM. Ma már tudom mit hallottam, de akkor a nevüket sem tudtam kiolvasni, viszont a borító és az azon szereplő minták is beégtek gyorsan. Azokat rajzolgattam. Emlékezetből általában, mert továbbra sem volt engedélyem hozzányúlni ezekhez a cuccokhoz, szóval résen kellett lennem mikor hallgattam. – Történt egy alkalommal ama füstös estén, ugyanebben a lakásban, úgy 10 évvel később, hogy egy pajtisom lefordította az intróját. Soha nem felejtem el. I appreciate it Pákász bátyám! Tudod, azok a pillanatok az életben olyanok, ami ha egyszer megérint, mindig vágyni fogsz rá! (…) Idézem:

„Once again the powers of the herb open up the mind
Seek deep inside, tell me what you find
Come on” (Song: Spark Another Owl)

„Ismét megnyitja az elmét a fű hatalma
Kutass mélyen, mondd el mit találtál
Na gyere”

Olyan ez, mint egy varázsige, ami elhangzik az album elején és Te a hívásra belépsz…
Én nem értettem, de hallottam és be is léptem. Ez nem lehet véletlen. És ezt abban a pillanatban értettem meg. – Folytassuk! Mielőtt eluntam volna hallgatni az albumot, ami soha nem következett be, (Sőt, mondhatom, mára a legkülönlegesebb albumnak tartom.) jött is a következő kazi. Egy másolt szalag volt. Az A. oldalon a Beastie Boys – Root Down EP a B. oldalon a Naughty By Nature – Poverty’s Paradise darabban. Mit fűzhetnék hozzá? Ha ismered, tudod. Ilyen cuccokkal, HA nem így alakult VOLNA, érted. Ez így volt megírva, eldőlt. Nem tudott volna elkerülni.

Telt az idő, változtak a dolgok körülöttem is, de leginkább a fejemben. Más minták kezdtek imponálni. Ahogy alsó tagozatból a fölsőbe léptem, végérvényes lett a változás. Akkoriban a rádióban a Hip Hop korát élte, populáris volt. Run DMC x Jason Nevins – It’s Like That, ami ha nincs, talán soha nem töröljük fényesre a földszint kövét a lépcsőházban, sem a suli folyosóét, sem a tantermekét. 2Pac – Changes… Nagy szerelem! Eminem – Real Slim Shady / Stan, Coolio – Gangsta’s Paradise, Limp Bizkit – Rollin’ vagy az N 2 Gether Now Method Man-nel, csak hogy párat említsek a legismertebbek közül, és van még valami, (!) amit nem hagyhatok említés nélkül! Sub Bass Monster – Félre Az Útból c. albuma! Haver, az mekkorát robbant! Persze a csibészek azonosultak leginkább ezekkel a zenékkel. Velük meg is lett gyorsan az összhang, és karöltve haladtunk (…) többnyire rosszirányba. Botrányos évek következtek. Kedveltem az új komákat, minden rosszban benne voltam, tetszett az új lifestyle, az idősebbek társasága. Iskolapad helyett nagy sajtos pizzák meg flipper. Ami vonta is gyorsan maga után a következményeket. Nem befolyásolt. Új volt, és élveztem. Elszaladt velem a ló. Sok bosszúságot okoztam, amire nem vagyok büszke. Zűrös gyerek voltam.
Mire a 8-at jártam, már nem volt újdonság. Panelek, placcok, pályák. Ha nem a kosárlabda pályán rúgtam délután a salakot, egy Roces Majestic-kel karcoltam a betont, meg a régi stereo-val, benne 8 góliátelemmel. Ez már önmagában rílebb volt, mint a legtöbb zsibvásári majom valaha lesz. Parkolókban sportoltunk meg az utcákon. Csörögtek a kannák a táskában, egyet vettünk kettőt megfújtunk alapon. Éltük, az se volt baj, ha a rendőrök hajszoltak a sötétben. Felszívódtunk az árnyason, aztán jókat nevettünk rajta, mert ezek a sprintek többnyire nem voltak zökkenőmentesek. Ugyanis vaksötétben veszélyes futni.
Azt kell, hogy mondjam, fasza volt! Nekem szükségem volt erre. Így akartam megélni azt a kort, mert így szerettem! Mi mindig más dolgokról beszélgettünk, mint általában a többiek. Nem egy világban éltünk. Kifele javarészt ez nem pozitívan csapódott le, de aki nem akar mást látni, az nem is fog, mindegy mit teszel. Nem törődtünk vele sokat. Ma meg még úgysem érdekel. Ha akarsz valaki lenni, légy önmagad!
Ez idő tájt már kacsingattam a zenegyártással, zéró infóval meg hozzá nem értéssel, de még PC-m se volt, szóval egy haverhoz jártam fel, már amikor volt ideje meg türelme hozzá. Az első perctől kezdve kitartó vagyok, képes voltam egy hétig nyaggatni egy óráért, csakhogy gyilkolhassam az eJay-t kicsit. Haha. 14 voltam, fogalmam sem volt mi fán terem, valahol el kellett kezdeni, viszont első alkalommal függő lettem. Ez sokat jelentett ám! Végre tudtam mit akarok csinálni, még ha azt nem is hogyan, de ez számomra csak izgalmasabbá tette, csinálni akartam!

Ekkor már discográfiák voltak agyonhallgatva, Funkdoobiest, House of Pain, Cypress Hill, Naughty By Nature, Lord Of The Underground, Das EFX, Wu-Tang, Bone Thugs N Harmony, Run DMC-től a Down With The King, míg 2Pac-hez fűzött a legtöbb érzelem. Mindig nagyra magasztaltam őt, kisegített rengeteg szarból! Sőt, máig! És még sorolhatnám a neveket, hogy a ritkaságokra ki se térjek. Mocskos sok jó rapzenét hallgattam. Még az általánosból sem ballagtam el, de már azon voltam kiakadva, hogy a Tic Toc-ban (L.O.T.U.) Mr. Funke milyen versét nyom! + a klip. És a többi, van sok. Megvesztem ezekért a zenékért. Alig vártam, hogy saját alapokat durrantsak, amire tolhatom.

Összehasonlítás végett azzal, amit most látok, – tisztelet a kivételnek – én 13 éves koromban rögzítettem utoljára úgy szövegeket, ahogy azt ma 20 évesek teszik, csak még a stereo-val vettem fel kazira, video nélkül. Volt a Kris Kross-nak az It’s a Shame (Playin’ The Game Mix), aminek az elején van egy bő fél perc lyrics nélkül, ilyenekre nyomtam fel a szövegeimet, amit aztán a haveroknak mutogattam vagy lepasszoltam a kis barátosnémnek, akiért bolondultam. Internet sem volt a házban, nem hogy Facebook. Ma már minden elérhető, de ahelyett, hogy ráállnátok a melóra, és kihoznátok magatokból a maxot, 16 sorokat írtok olyan alapzenékre, amiket világszerte elismertek már az eredeti előadók művei formájában, és ezekkel méregetitek egymás szakállát a fészen! Ők sem különbek ám nálunk, az alkotás a belefektetett energiával van mércében! Nem kell zenét csinálni, ha az a része nem motivál úgy, mint a szövegelés, sok beatmaker tálcán kínálja az alapokat, akik beletették azt az energiát, amit neked nem kell, hogy olyan zenéket csináljanak ma, amilyet hoznak! Lehet velük diskurálni! Nem Dr Dre-re kell nyomni 16 bárral. Gyakoroljatok, zsír, de ne ezeken az alapokon verjétek már a melleteket, hogy ti mekkora pengék vagytok. Ki veszi ezt be?! A másik klasszikus meg az, mikor megírsz 8 sort, aminek még a szele sem csapja meg a szintet, igazából szele sincs, de már töltöd fel fészre 5-10000 tag arcába, hogy készül az új dal, tucat tüz, bomba, aztán soha el sem készül! Ez kabarés! És ti vagytok azok, akik egy értelmes produkcióra, amit kidolgoztak az első szikrától a maszterig, soha rá nem böktök egy LIKE-ot!

Yo. (…) Guruljunk vissza a blaster-es sztorihoz. Nyári esték 2003. Nem egy banda képezte a társaságot, de a sport a placc meg a lazaság összehozott minket. Itt találkoztam elsőnek KBSZ Beats-szel, bár akkor nem sokat tudtunk egymásról, így azt sem, hogy amit a fejünkben forgatunk az majd évek múltán váll-váll mellett állít fel minket ezen a játékmezőn. Ez is egy különös csavar a történetben. Nem tartott még ott a dolog, hogy egyáltalán beszéljünk róla. A nevünk sem ez volt. Deszkával dobálta a board slide-okat ott, ahol én korival a royal-okat. Így jellemezném a szitut. Meghatározó időszak volt ez is számomra. Csak egy poros parkoló volt egy szellemvárosban, a streeten 3 autóból 2 zseka volt, cirkáltak a placc körül, csak mi voltunk kinn éjjel a cityn, csóróba, de soha nem cseréltem volna el ezt mással.
Még ezen a nyáron, ha nem egy másikon, beestem az első rapbulimra. Old school Stone, a hangfalak mögött KBSZ Beats, meg egy pár májk elől, amikért az arcok kajak sorba álltak. Öreg, akkor még vágni lehetett a füstöt az ilyen helyeken, és nép is volt! Elsőnek fogtam mikrofont, a legfiatalabb voltam a helyen, eltoltam a legfrissebb szövegem, király volt, záporoztak a sörök!
Gyerekcipőben jártak az elképzeléseim, de a húzás megvolt. Ekkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi kell ’Dörgés’ megszületéséhez. Hogy mennyi mindenen kell keresztülmennem majd és milyen melós lesz az út.

Dörgés pályája és életútja

A középsulis időszakom katasztrófa volt és rövidéletű. A 611-be jártam Békéscsabán. Notórius iskolakerülő voltam. Mégis, innen származik az egyik legpozitívabb élményem.
9. évfolyamos voltam és az évvégéhez közeledve már meg volt pecsételve a sorsom. A kéthetes órarendemen a második hét péntekén volt két énekóra, az 5-6. órában. Ezeken a péntekeken max. a 4. óra után köddé váltam, szóval egész évben még csak az arcom sem látta senki a teremben. Egy napot kivéve, az évvégén. Nem tudom miért tettem kivételt aznap, értelme már nem volt, de maradtam és bementem az órára. Majd jött a Tanárnő is. Zúgott a terem a pusmogástól, poénra vette az osztály, hogy ott vagyok, és vajon mit szól majd hozzá a Tanárnő, miután egész évben nem látott engem. Erre én is kíváncsi voltam. Mikor kiszúrt meglepődött, aztán mosolygott, majd kinyitotta a naplót és mondta, hogy van neki egy diákja, akit egész évben nem látott, és ha jól sejti én vagyok az. Majd kérdezte, hogy ennek mi az oka. Esetleg haragszom e rá. Jó fej volt. Nem beszéltem mellé, bemutatkoztunk egymásnak, majd elmondtam tisztelettel és őszintén az okát. Tanárnő, iskolakerülő vagyok. Mondta, hogy egy jegyem sincs az évben, és most fogja lezárni a naplót, szóval mit csináljunk? Tudok e énekelni? Mondtam nem. Hangszeren játszom e? Sajnos nem. Mire haver bedobta, hogy rappel és egy cd is van nála! Nem volt kibúvó. A legfrissebb próbálkozásom volt rajta, fejemben két versével meg a refrénnel. A CD bekerült a lejátszóba én meg kiálltam előre és elnyomtam. Laza osztálytársaim voltak, élvezték szerény előadásomat, a Tanárnő is. A szitu sem volt mindennapos.
Ezután visszaültem a padba, majd a Tanárnő kezdte: „Én, mint Énektanár, nem buktathatok meg egy diákot énekből, aki ilyen … és ezzel a … rendelkezik. Ellenkezőleg, az 5-ösön kívül más osztályzat szóba sem jöhet.” – Csak lestem! Kedves szitu volt, menthetetlen volt az iskolában a helyzetem, de Ő mégis maximálisan emberi volt, nem ítélt más alapján! – Megkérdezte az osztályt, hogy egyetértenek e vele, és az egybehangzó válasz után lezárt 5-össel. Hihetetlen, hogy ez megtörtént, pedig megtörtént. Nagyon pozitív élmény volt, és ezennel is Köszönöm Kedves Tanárnő! Nem felejtettem el!

Beszéljünk egy kicsit a zenegyártásról. Mint azt már említettem, az első program, amit megnyitottam egy Hip Hop eJay volt. Bezsongtam mikor betöltött. Ám… Két loopos cucc után, már szerettem volna magam írni a zenét. A dobokra hamar rájöttem, de a dallamokra az Istenért sem. Bele sem tudtam kezdeni, nem értettem a programot, meg szar is volt, és azokkal a félóra-órákkal hetente lehetetlen volt hatékonyan haladni, tanulni a mesterséget. Kiakasztó volt, nem volt otthon PC-m és ez sokáig így ment. Mindennél jobban vágytam rá, hogy otthon saját gépen foglalkozhassak ezzel! Kattogós volt nagyon. Sokba került egy PC és nem telt rá. Nem sok olyan érzés van, amit jobban utálok.
Ugorjuk át ezt a vacakolást. Megvirradt a nap, mikor beköltöztettük az első számítógépet a házba, Hallelujah!
Kezdtem a Fruity Loops-al, csomó cuccot csináltam vele, kitanultam becsülettel. Aztán a Reason-t is, amivel végül több elektronikus zenét csináltam, mint rap zenét. A nyitottságom más műfajokra párhuzamosan nőtt az eldurrantott cigik számával. Megszűntek a régi szarságok is. Újak kezdődtek. Nem hiányzott több botrány, megkaptam a leckéket. Új korszakba léptem, éreztem a változást, kinőttem a régi énem.
Ebben az időszakban az új tapasztalatok és élmények más területekre vittek. Érdekes korszak volt. Idő kellett a megértéséhez. A HipHop maradt, de a figyelmem megoszlott. Kiszélesedőben volt a látásköröm. Szívtam magamba az újat. Ezernyi cigi csattant el. Voltak idők, amikor ártott, de a problémák sokkal ártóbbak voltak, amik reakcióba léptek vele. Ragyogó élményeket köszönhetek neki! Áldom!
Az, hogy elektronikus zenéket csináltam a Reason-nel, igazán nem is a hajlás volt az oka, hanem az, hogy a program sokkal alkalmasabb volt ezekre a zenékre. Nagyon zavart, hogy a rapzenéim még a legjobb sampler pakkokkal sem hasonlítanak hangzásban azokra a zenékre, amiket hallgatok, pedig a kezdetektől fogva az volt a cél!
Végig ott volt az orrom előtt a megoldás, és kajak nem vettem észre.
Az idők során nem volt senki a baráti körömben, aki jobban rajongott volna a rappért, mint én. Nem volt mesterem. Maguk az előadók voltak a mestereim és a tudásvágyam. De egyikük sem mesélt róla, hogyan készülnek ezek a bítek. Ott és akkor nem tudtam. Ennek már vagy tizen akárhány éve. Nem volt internetünk a panelben. Ma már el sem tudnám ezt képzelni, de akkor ez így volt. Luxus volt. Nem álltunk úgy, nem telt rá. Így nem ültem naponta órákat a net előtt, hogy akár unalmamban is kiböngésszem a megvilágosító válaszokat.
De már úton volt…
Egy délután sétáltam hazafele, mikor ismerős dallam csapta meg a fülem. Vagy 20 méterre parkolt előttem egy verda, abból jött a hang. Levágtam, hogy Cypress Hill, az I Wanna Get High, még kaptam is, hogy gecc mekkora laza! Aztán ahogy közeledtem, már gyanakodva néztem, mert valami nem stimmelt… furcsa ének volt rajta. Öreg, az autó mellett megdermedtem! Nem Cypress Hill volt! Sokkal régebbi volt annál, de hallottam, hogy a kettő ugyan az! Akkor állt össze a kép! Egy csettintésre! Bazmeg, ezek régi zenékből dolgoznak! BÁMM! Nem tudtam mozdulni, végighallgattam.
Junior Parker-től a Taxman-t hallottam (1970).

Ma már könnyű okosnak lenni, követhetsz bárkit a fészen, napi szinten több infóval találkozol a kedvelt témáidban, mint akkor egy év alatt, forrás nélkül! Jah… más lett volna, de nem bánom. Izzadságos meló volt évekig téves úton kísérletezni, de az a tapasztalat csak az előnyömre válik. Viszont a PC amit évekig gyilkoltam, beadta végleg a kulcsot. Kezemben volt a megoldás, tudtam, hogy meglesz, már nem izgultam úgy rajta, a technikai tudásom is megvolt.

Ekkor bekövetkezett az, amire senki nem számított. Édesapámnál rákot diagnosztizáltak. Nagyon aggódtunk érte, de biztosak voltunk benne, hogy minden rendben lesz, a gyógyulásban reménykedtünk és hittünk, de a daganat áttétes lett, és mire megértettük volna, mi történik, a legszörnyűbb dologgal szembesültünk. A betegség kegyetlenül elragadta az életét, elvesztettük Édesapánkat, Édesanyám törődő férjét, a családfőt, fájdalom, gyász, sokk, és a tragédia nyomán balsors loholt. Az állam a padlón rúgott belénk. Az örökösödési adót nem tudtuk kifizetni a saját házunk után, eladósodtunk. 18 éves voltam. Mélyvíz. Rátelepedett az életünkre a fenevad, maga a sanyarúság, a TRÉ.

Csúnya kezdet egy új történetnek, de itt a régi véget ért.

Fátyol ereszkedett ránk, mely eltakarta a napot, jön szép lassan a szenny, mily tengerként tornyosul fölénk! Ember legyen a talpán, aki abból kijut, míg élni benne sem sétagalopp, hálót sző körénk!

Dörgés.

Ez lett Dörgés szülőburka. A tré táplálja. Addig nem volt komoly az elképzelés, még ha azt is hittem, és Isten tudta! Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ezt kell tennem, és hogy bármi ne úgy alakult volna, ahogy lennie kellett. Sokszor az őrület határára sodort, amitől csak úgy tajtékzottak az érzelmeim! A gyűlölet és a harag csak szilárdított a hitemben. Minél nehezebb volt, annál jobban akartam és hittem!
Hogy milyen érzések és gondolatok dúltak bennem ez idő alatt? Csekkold a zeném! Hogyan küzdöm le a démonokat? Csekkold a zeném! Hogyan maradtam pozitív? Erre maga a zene a válasz, és mindaz, amit jelent nekem! Eszem ágában sem volt takargatni, amit megélek, sőt! Annyira utáltam, amibe bele voltam kényszerítve, hogy küldetésem lett a krónikám! Nem egyedülálló a történetem, és tudom milyen érzés a tréről hallani a zsiványokat. A jó vaker hóna alá kap az embernek! Erő a trében! Segít átvágni a kilátástalanságon, és örök emlékeztető a trére, tarts bárhol, mert, ha bejártad, ismered az utat és tudod, hogy a kivezető hosszabb, mint a vissza. Minden energiámmal a Tré ellen vagyok, ezért fontosnak tartottam úgy kivitelezni ezeket a sztorikat már az elején, hogy az átérezhető legyen, ugyanakkor ne lefele húzó erőt képezzen, hanem tolót! Tartózkodom a deprimáló hangzástól, eleget éreztem már anélkül is, a szőr feláll tőle a hátamon. Ez volt a legnehezebb tán az egészben, kiváltképp az elején, mert a sűrűjét jártam, de nem szólhattak úgy a dalok. Azt akartam, hogy aki hallja majd, azt ne nyomassza még ez is. Adja meg a sóját, érezze az erejét, hogy nincs egyedül, és bakker… élvezze ezt a szart! Ez lazaság! Emeld fel a fejed, azt’ baszd ki az ablakba! Engedd ki a világra! Ezek a Te érzéseid! Mutasd ki! Töltődj fel! Szeresd a világod! Majd szerezd meg!

Ezen vagyok és voltam én is. Mielőtt egy szöveg íródott volna erre a projectre, még csak a zenékre fókuszáltam. Illetve fókuszáltam volna, ugyanis e ponton újból nem volt PC-m. Ez komoly gond.
Sokáig próbálkoztam a környéken, de semmi nem változott. Tisztán látszott, hogy sehova nem vezet, bármit teszek, csak rosszabbodik minden és ez kiakasztó volt. Otthon a gyülemlő problémák miatt nőtt a feszültség, ami veszekedésekhez vezetett. Tarthatatlan állapotok. A spanok farsultak, a jobb élet iránti vágy csak nőtt, hogy élvezni tudjam a pillanatot, piáltam, a ruháim koptak, a hűtő üres, a meló szar és még csak nem is fizet, a zene sehol, már kurva sok volt! Üvöltött bennem a változás iránti vágy! Egy Grizzly szállta meg a lényem, eskü! Álmomban is eljött! Tombolt bennem! Segíteni jött! Tudtam, hogy el kell tűnnöm onnan ahhoz, hogy ez az átok megtörjön.
Egy hónap múlva úton voltam az ország másik felére, Dél-Keletről Észak-Nyugatra. Egy melósbuszon ültem 4 ronggyal a zsebemben, mert az indulás csúszott két hetet, így addigra feléltem az amúgy is karcsú indulópénzem javát. Azt sem tudtam pontosan hová megyek, csak azt, hogy ebből visszaútra már nem telik. Kemény, de ez volt. Amikor ez van, nincs választás, abból kell menned, amid van… ennyi. Mindegy hogy utálod. Ez a tré a trében, baby. Aktuálisba rossz ez, utólag már mosolygok rajta, és ezt annak köszönhetem, hogy akkor mentem!
Számba sem vettem a visszautat, vissza semmiképp nem mehettem. Párszáz km után megéreztem azt a derűs napsugaras érzést, ahogy felragyog belül a változás! Éreztem, hogy jó úton járok, kisütött a nap is!
Be is jött. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy sátorfát verhetek. Nem volt könnyű megszokni az új rutint, küzdős volt a meló. Az első hét után a sarkam 2 hónapig éreztem leszakadva a 12 órás műszakoktól, 8 hétig álltam így rajta, mire elmúlt. Én se csinálnám még egyszer, a fene ott bassza meg. Szenvedtem, de akkor nem fordulhattam vissza. Ha visszamegyek, nekem reszeltek. A legjobban tettem, hogy maradtam. Príma csapat állt össze, majd’ mindenki telepről jött más-más régióból. A fájdalom elmúlt. Megszoktam a közeget is, és beindult az élet. Óriási feltöltődés volt. Viszont nem terveztem az életem elkötelezni a hely mellett egy percig se! Nagy út állt előttem, millió okom volt rá.
Ideje volt számba venni mit akarok.
Ám egy másik szál is elindult még az első héten. Egy ismerős arc tűnt fel. Azonnal megismertem, egy LTP-n nőttünk fel, bár soha nem beszéltünk egymással. Ő az utca túloldalán lakott. Ennek a két oldalnak a gyerekarzenálja olyan volt mindig, mint két külön törzs. A saját oldalunkon ricsajkodtunk, nem vegyültünk. De már nem ott voltunk és fel is nőttünk. Eleinte hallgatagok voltunk, végül a legjobb barátom lett. Tudtak páran az ambíciómról, de az egyetlen, aki támogatott is benne, Andi volt! Az ő segítsége nélkül akkor nem jutottam volna hozzá ahhoz a laptophoz, amin belevághattam végre a projectbe, majd kidolgozhattam azt a tizenegynéhány dalos listát, ami ma az ALBUMOS mappában torlódik, nem egy közülük kioldásra készen! Az albumról momentán már elérhető 4 nótás YouTube-on, amit követ a többi.
Sétáltunk az Óvári utcán, kezemben a zsír új laptoppal, még dobozban, repestem, ott volt a kezemben a jövő, éreztem az erőt, hálás voltam neki! Ő cserébe csupán annyit kért: „Csináld meg!” Áldalak!

Dörgés mint Producer

Az első program, amit felnyomtam rá az Ableton volt és az első mintám a Concrete Jungle-ből vágtam. Rajta volt a Catch A Fire album a pendrive-omon. Ez 2014-ben volt.
Az élet nem állt meg, pörgött a meló, 3 műszak, 12 órák, utazás, napi teendők, 5 órás alvások, SHIT… Nem tudtam nekifeküdni úgy, ahogy azt kívánta, de ez nem tartott soká szerencsére.

Jött egy hétvége, pihenőt terveztünk a krúval, 3 hete folyamatosan hajtottunk, a kötelező túlórák felett is vállaltunk, plusz a hétvégéket is, hogy legyen zsettánk, ne csórózzunk virslin köv’ hónap végén. Persze erre a hétvégére ugyancsak nekünk tűzték ki kötelezőbe – a megkérés látszatát keltve – az újabb vasárnap éjszakai műszakot, mint túlórát. Egybehangzóan kijelentettük, hogy szóba sem jöhet, 3 hete zsinórban toljuk, pihenő van, hívjanak mást, mire megfenyegettek minket fegyelmivel, ami 25ezer HUF megvonással jár a fizuból, ha nem megyünk be. – Hmm… Ez igen komám! – Erre vágjál pofát! Nem mentünk be! Még szép. Hétfő reggel jött a hír, hogy mindnyájan fegyelmit kaptunk, 25ezer mínusz / fej. Elvagánykodták a bennlévő munkásoknak hajnalban elrettentésül. Ezek, akik végignézték, hogy széthajszoljuk magunkat a túlórákkal azért a pudvás pénzért! Egy melós teljes havi fizetését vették el tőlünk! Szóval melyikünk járt be egész hónapban passzióból?! Tréfás.
Ez a csóró bánatukra ráérzett a pillanatra. Negyedóra sem telt el, a fegyelmivel megvágott csapat az én asztalomtól állt fel. Majd elsőként jeleztem a felmondásom 13 hónap után, amire azonnal visszavonták az 5 fegyelmit. Koppant! Visszájára kezdett elsülni a gőgjük, de olyan rutinnal vetették be ezt a módszert a melósok kényszerítésére, hogy eszükbe sem jutott átgondolni! Simán megvágtak egy full csoportot! Hajnalban nagy mellel hirdették a csarnokban, hogy lehúztak minket 25-tel, de mikor felérték ésszel, hogy öten simán megreszeljük a boltot, nem győztek könyörögni! Visszaéltek a jóindulatunkkal, és máris kiváló alkalmat kínáltak a viszonzásra. Elvesztették a fölényüket, és a világ összes kincséért sem adtuk volna nekik vissza! Payday fuckers!

Egy hét chill, meg egy nehéz búcsú után szedtem a sátorfám. Úton voltam vissza Sárrétre, a földiekhez, telis fasza élményekkel, energiával, egy csúcskirály laptoppal az utazóban, nem izgultam hogy lesz, élveztem a szabadságot, dollárom is volt egy kevés. Öröm volt hazaérkezni!
Nem vesztegettem az időm. Az első héten 3 zenét csináltam, ebből rögtön az első a Panelvaker volt. Régóta kísértett egy este emléke, még a tréből. Éjfélben értem haza izzó szemekkel, kajás voltam, besüppedtem az öreg Videoton elé lakomázni. Pont akkor kezdett egy filmet, bevitt már az eleje. – Death Proof, Quentin Tarantino – Abban találkoztam a Panelvaker főbb mintáival, de nem volt semmim, amivel megcsináljam, ezért feljegyeztem, majd amikor eljött a napja, ezzel kezdtem.

Mára több tonna zenét hallgattam meg letűnt korokból, számtalan egyedülálló előadóval és észbontó nótákkal találkoztam, rengeteg időt és energiát szántam rá. Öröm felkutatni őket, izgalmas elmerülni benne. Mintára bukkanni, téboly!
Mára több mint 500 szelektált bakelitlemezzel is bővítettem fegyverarzenálom, meg egy Numark lejátszóval, ezekből is bomba rapzenék lesznek pattintva!

Szóval 3 alapot dörrentettem az első héten, találnom kellett MC-ket. Jah. Ugyanis más volt az elgondolás. Nem egy személyben képzeltem el, hanem csapatban. Hallottam, hogy a hajdani Rebellió producere és oszlopos tagja Tengely a.k.a Beatwarez, stúdiózik Szeghalmon, és hogy járnak oda páran. Igyekeztem találkozni vele, de a telószámok sorra tévesek voltak. Míg egy este felismerni véltem a téren keresztülbattyogó páros egyikében. Elengedtem egy hangos „Tengely”-t, majd beértem. Ő volt az. Vázoltam a szitut, közben kilapoztam a telón a bíteket. Biztos volt benne, hogy valami fost fog hallani, nem leplezte arcán, meglepte, amit hallott. Mondta, épp a stúdióba tartunk, hallgassuk meg hangfalakon, ha van kedved. Volt! Majd mikor beléptünk a stúdióba, nagy meglepetésemre KBSZ BEATS kopogtatta a real-t az MPC-n. Hell yeah!
Az első alkalom, hogy együtt a hazai fake réteg rémálma, de még semmit nem tudtunk, mikor Isten már derülhetett rajta!
Bedöngettük a hangfalakba az alapokat, kopogtak izomból, közbe tárgyaltunk. Mondtam, kell pár jó MC a cucchoz, amin nevettek, mondván, nekik is MC kell, beat van 1000, MC egy se. A stúdió volt az utolsó reményem MC-kre. Nem volt kellemes érzés, mert fejben erre építettem. Tengely kérdezte, rappelek e? Mondtam régen írtam szövegeket, mire KBSZ B. bedobta, hogy ő hallott régen, és hogyha azt akarom, hogy ez haladjon valahova, akkor nekem kell megírnom. Legyek én az MC. Egyszerre voltam csalódott, meg éreztem azt is, hogy ha így áll a helyzet, megcsinálom. Mondták, szard le, írd meg, azt’ ha kész, hozd le! Várjuk!
Tudván hogy nincs MC a láthatáron se, előtört a bizonyításvágy, hogy jól odategyem, hiszen faszom, a legjobb helyen voltam! Két nap múlva levittem a Panelvaker-t szöveggel.

Dörgés Beatmakerek és Producerek

Ez volt az igazi kezdet. KBSZ BEATS / BEATWAREZ / DÖRGÉS.
Beatwarez mellesleg hangmérnök, végre odasodort az idő, ahová meg kellett érkeznem!

Nagy szarságok ütöttek be ezután is, felvettem a kesztyűt, inspirációban sose szenvedtem hiányt. Jöttek mocsok dolgok, emberek, napok, érzések, úgy ám! Derűs voltam én egyébként, egész jól viseltem már, de annál jobban utáltam. Tanúságos történetek kerekedtek ki belőle. Minden nap volt miből ihletet meríteni. Eleget bejártam, hogy lássam, mi kell ehhez, és ha más felvállalja a semmitmondó szerepét, én felvállalom ezt.
Küldetésem lett megfogalmazni a trét, e célom tudatában szenteltem kötetének az első albumot. Az életemet akarta. Ez a szörnyeteg embereket tesz cselekvésképtelenné, lelked verembe zárja, családokat ejt fogságba, felemészti a kapcsolatokat, elszigetel az álmaidtól, az őrületbe kerget, miközben mások számára szinte az egész láthatatlan! A leggonoszabb teremtmény, amivel valaha találkoztam! Kitartást mindenkinek, aki hadban áll vele! Csapjátok le a rohadék fejét!

Nekem a lazaság aspektus, hozom a kopogósát, míg a mélytónusú alvilágiabb hangzást is velőből érzem, szövetem az éjszaka, imádom megszólaltatni! Ennek KBSZ BEATS nélkülözhetetlen lovasa, az ő jazztónusa híján sose sikerült volna, cseka: Viharsarok Blues.
Komolyan veszem, amit csinálok, és a legjobb tudásommal igyekszem ezt képviselni. Felelősséggel tartozom a stílus iránt, meghatározó alakját szeretném képezni, mindenhez így nyúlok. Én ismerem, szeretem, tisztelem az Old School-t. Az iskolát, ahol untalan figyeltem és hallgattam a legjobb mesterek tanítását két évtizeden keresztül, és teszem ma is. Engem a régiek tanítottak és máig az motivál, hogy azt a faszaságot hozzam, flowban/zenében! Gondossággal írom a szövegeimet, változatos hangzásra törekszem, fontos a mondanivaló, nem töltelékezem. Igyekszem mindig a tőlem telhető legjobbat hozni nektek, hogy vígan dörrentsétek bárhol, bármikor!

A jövőt illetően sok a terv, merész elképzeléseket forgatok, még talány, egyezik e az Égével. A zenéken folyamatosan dolgozunk, nincs megállás. KBSZ BEATS és BEATWAREZ állandó hátteret biztosítanak a haladásban! Hálás vagyok Istennek, hogy sikerült kiköveznünk idáig az utat! Már nem volt hiábavaló, és a jó hír, hogy ez csak most kezdődik! Bomba cuccokkal jövünk! Nem kímélünk senkit!
Munkásságunk könnyen követhető, elérhetőek vagyunk, jönnek az új cuccok, tapadj rá!
A Rap.hu csapatának ezúton is köszönöm a támogatást!

Végül egy idézet, legyen ez a napé:

„It’s a slow process, but quitting won’t speed it up.”

Köszönöm a figyelmed! Áldás és békesség!

Dörgés

Dörgés interjú

Sajnos jelenleg nincsen aktuális Dörgés interjúnk.

Dörgés videók és klippek

Dörgés – TelepWestern ⚡(2019)

Dörgés – Boszorkányok & Grizzlik ⚡️(2019)

Dörgés diszkográfia

- 2019: Dörgés- TelepWestern