-
2010. április 24., szombat
Ha kishazánkban egy lány a rappelést választja az önkifejezés formájául. Na annak már önmagában hírértéke van. Még inkább hír ha még ennek a lánynak ez megy is, és nem ám akárhogyan.
Na de mindenekelőtt egy kis történelem. Volt egy Consortes nevű csapat, aminek Boney is a tagja volt. A későbbiekben a csapat feloszlott majd Boney elkészítette első szóló lemezét, a BP Under Destruction-t. Most pedig itt van máris az Urban Legends. Lássuk. Bire már az introban figyelmezteti Boneyt, hogy vigyázzon a szájára mert kényes témákat érint. Nem hallgatott rá és ennek örülünk. Nagyon. Mert ezáltal a nagy magyar valóságból kapunk egy kis ízelítőt és ezen a korongon mindenkinek elege van a világból és az emberekből. Méghozzá nagyon. Számomra az album a második dalban éri el a csúcspontját. A Rendszer Átka című nóta az, melyben Boney mellett Dirty érzi át teljes mértékben, hogy itt mi a helyzet és a track hallgatása közben tuti, hogy nem rózsaszin pónik fognak elúszni lelki szemeid előtt. Nagy eséllyel inkább azon a bizonyos "padon fekszel a váróba". Bár a dal igen depresszív mégis újra meg újra meg akarod hallgatni. Összességében az összes dal rendben van. Mindegyik érzéseket tükröz így bőven kapunk az előadók lelkivilágából. Dirty mellett még DaWiz szinesíti a közreműködők listáját. Az új szólón túlnyomó részt Bire zenéire megy a rap. Az Intro és az Outro nagyon szépen keretbe foglalja a lemezt és ezáltal annyira egésznek és egységesnek érezni, hogy a Bonus már feleslegesnek tűnik. Magasra lett téve az a bizonyos mérce. De valahogy nem félek attól, hogy Boneynak nem sikerül majd túlszárnyalni még ezt is. Szerintem van még mondanivalója bőven. Ja, és nem elfelejteni. A második track mindenkinek kötelező.