"Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk, hogy baj van..." kezdi a Fanyarország refrénjét Sub Bass Szabi. Baj az van. Dögivel. De az biztos, hogy nem ezzel a koronggal. A világgal viszont annál inkább. Ennek a megváltoztatása viszont nem Funk dolga, vagy nem csak az övé. Beszélni viszont lehet róla és kell is.
Funk ezt meg is teszi hisz az egész albumot átszövi a társadalomkritika. De mindez olyan minőségben, hogy nem árt hozzá egy kis intelligencia és egy kis jártasság a közügyekben ha maradéktalanul érteni és élvezni szeretnénk minden sorát. A rap az önkifejezés egyik formája. Ezt lehet őszintén vagy hazug módon a hallgatók hallójárataiba égetni. A "Jelentések.." és Funk az előbbi követelményeinek felel meg. Hibátlanul. A lemezt végighallgatva úgy érezzük, hogy nem csak a zene, a szöveg és a rappelési technika volt előtérben hanem az is, hogy kapjunk az emberből is egy szeletet. Ne csak az előadóból. Őszinte szerelemmel. A korongot behelyezve már az első dal meg is teremti azt a hangulatot, ami végig is viszi az egész albumot. Ezt megköszönjük Faktornak, aki a Fanyarországon kívűl több számban is bizonyítja, hogy nem viccből van bérelt helye már évek óta az igényes rapzenét kedvelők toplistáján. Kapunk még az arcunkba egy P.M.L.B.-t, amit elsőre megemészteni sem kis feladat (a Kannibáloknak sem nagyon megy), nem, hogy elrappelni. Szóval Funk új szólólemeze méltán lett az év albuma egy népszerű hiphop portál szavazótábora szerint. Összegezve egy olyan album született, amelynek ott a helye minden rapkedvelő polcán. Eredetiben. Mert gazdasági válság ide, spórolás oda. Legalább az igényességet támogassuk. Legalább arra ne sajnáljuk a pénzt, amire szavaztunk, amire tombolunk, amit már kívülről tudunk és nem mellékesen a lemez hallgatása közben Rapát is megtiszteljük ha kezünkbe vesszük a szövegkönyvvel ellátott borítót. Aki nélkül pedig hangzásilag nem lenne ennyire rendben a korong az Rendben Man munkáját dícséri. Végül. Finnugor rep. Egy újabb klasszikus.